Oldal tetejére

+36 30 570 8791, +31 6 23361812

Legújabb könyvünk egy édesapának állít emléket

Újabb készülő könyvünkben egy tragikus autóbalesetben fiatalon elhunyt édesapa személyiségét és életútját örökítjük meg felesége és gyermekei visszaemlékezései alapján. A családtagok számára nem mindig könnyű a múltról beszélni, hiszen a sok szép emlék még inkább hangsúlyozza a szeretett férj, apa, barát korai halála okán hátrahagyott űrt. Az elkészült fejezetek olvasásakor azonban mindenki érzi, hogy így sikerült Attilát maguk és a következő generáció számára közelebb hozni, úgymond „megeleveníteni”.

Egy megragadó emlékmorzsa a készülő könyvből:

„Nagyon szeretett fotózni, az volt a legnagyobb hobbija. Szakmailag is érdekelte a dolog, szívesen kísérletezett. A dokumentálás vágya is mozgatta, de nagyobb ambíciói is voltak, mint a családi fotózás. Sok emlékezetes pillanatot örökített meg, ám ezeken a képeken ő értelemszerűen nincsen rajta. És ez a mozzanat jellemző rá. Vannak, akik inkább a kamera másik oldalán szeretnek lenni. Kevésbé látszani akarnak, mint láttatni. Őt, noha látványnak sem volt utolsó, az érdekelte, hogyan mutathat meg minden mást, hogyan kaphatja el legjobban a pillanatokat. Ez is benne lehetett abban, ahogyan a gyerekekkel foglalkozott, ahogyan őket tanítgatta.

A világ nem valamilyen objektív adottság, meg kell tanulnunk látni. És hogy milyennek látjuk, az általában a szüleinktől jön. Attilának ösztönös adottsága volt ehhez: hogy tanítgassa a gyermekeit, és hogy ezt kedvvel, a világ megismertetésének vágyával tegye. Vele szép és nagyszerű volt a világ. Jó érzékkel, észrevétlenül ragasztotta át a gyermekeire az életszeretetét.

Gyakran gondolok rá, mennyire élvezné a mai, szinte korlátlan fotózási lehetőségeket. Több millió fotója lenne már, ez egészen biztos.”

2017 ANAGYBETŰS minden jog fenntartva