Oldal tetejére

+36 30 570 8791, +31 6 23361812

Kiss Péter


Aki segít felidézni mulandó életünk örökre szóló pillanatait

Huszonöt éve vagyok újságíró, de azt, hogy írni izgalmas és gyönyörködtető, már gyermekkorom óta tudom. Még mindig előttem az ákombákom betűk, amelyekkel első mesémet írtam az iskolai füzetembe, ahogy annak az emléke is egészen eleven, mennyire örültem a nagy piros ötösnek, és a dicséretnek, hogy „ügyes munka, jó a fantáziád”. Írni: ez egy nagy kísérlet azóta is, hogy újra meg újra valami még soha meg nem született jöhessen világra. Valami, ami érthetetlen kegyelem folytán engem szólít meg, derít fel, tör össze.

Régebben gyakran kérdezgettek a kollégáim, hogy miért próbálok annyira lelkiismeretes lenni, miért nem vagyok hajlandó megelégedni az „elég jóval”. Talán patetikusan hangzik, és Fodor Ákos tollára jobban illene, de mindig azt válaszoltam: mert Istennek írok. Azóta ez még inkább így van már, mert 2010-ben a katolikus Új Ember munkatársa lettem. Embernek lenni: ez olyan titok, amelyet mindannyian egy életen át faggatunk. ANAGYBETŰS ezért pontosan arról szól, amit eredendően a hivatásomnak érzek: felszínre hozni kivételes méltóságunk sokszor feledett, pedig elemi erejű és kikezdhetetlen tapasztalatát. Felidézni mulandó életünk örökre szóló pillanatait.

„Csak a halott indián jó indián.” 
Ijedten állunk fölötte. Szeme résnyire nyitva, de a semmibe tekint. A Blaha Lujza téri aluljáró kövén hever. Némi tanakodás után hívjuk a mentőt, aztán tehetetlenül várakozunk. Nem tudjuk, hogyan viszonyuljunk hozzá és a helyzethez. Kiszolgáltatottságához és ahhoz, hogy segítenünk kellene, de semmit sem tehetünk. Félünk megmozdítani. Beszélünk hozzá, de nem reagál. Ébresztgetnénk, megfogjuk a karját. Nincs itt, „megszökött”.
Sokan elmennek mellettünk, de a többséget nem érdekli. Rosszallóan néznek rá is, ránk is. Kellemetlenül érezzük magunkat, és úgy nézegetünk körbe, mintha valami rosszat tennénk. – Mit akarunk tőle, mi közünk hozzá?! – kérdezik a tekintetek. Őrizzük. Védenénk. Meg akarjuk védeni elveszített méltóságát.

– Meghalt? – lép fölé egy fiatalember, aztán gátlás nélkül bökdösni kezdi a lábával. – Ki ő? – kérdezi, de úgy, mintha járna neki ez az információ.
– Perui indián – mondjuk –, többet mi sem tudunk.

http://ujember.hu/author/kisspeter/

http://ujember.hu/halott-indian/

 

2017 ANAGYBETŰS minden jog fenntartva