Oldal tetejére

+36 30 570 8791, +31 6 23361812

Giliga Erzsébet


Aki kapcsolódik az emlékező emberhez és papírra veti a történetét

Az írással két éve foglalkozom intenzívebben. Egy kedves barátnőm tanácsára kezdtem el 2015-ben blogot vezetni, Zsóka Fellege címmel. Itt írom ki magamból mindazt az élményt, amelyet saját bensőm felé való utazásom során élek meg.

Azért, hogy a saját mechanizmusomat megértsem, szükség volt családom élő vagy már eltávozott néhány tagjának életét is megismernem. Olyanokét, akik bármilyen módon hatással voltak rám. Megértve az ő életüket és működésüket, sokkal könnyebben fogadom el saját magamat. Ebben segítségemre volt a tarot és a numerológia rendszere, melyeket néhány éve sajátíthattam el, valamint az asztrológia, amit most tanulok. E mellett két felnőtt gyermek édesanyja vagyok. Rajtuk keresztül nap, mint nap formálódik a világról alkotott képem, s ezt nagyon élvezem.

Eddigi életem során nagyon sok emberhez kapcsolódtam. Legtöbbjük sokat megélt, idős ember volt, akik szerettek mesélni az életükről. Az emlékek hallgatása közben többször gondoltam arra, milyen jó lenne, ha nem vesznének el ezek a történetek az éterben, hiszen ha ezeket a meséket papírra vethetnénk, akkor így tovább adhatnánk a következő generációk számára is. Ezért tartom nagy lehetőségnek az ANAGYBETŰS könyveket.

„És megtörtént. Elindultam. Átkeltem a folyón, de valahogy még maradt rajtam némi emlékfolt. Sebaj. Haladok az Anyám felé, érzem, ahogyan felfogott a tudatával, s várt, de csak nagyon haloványan, nagyon félénken, nem bízva magában, hogy kellően el tudja majd látni a feladatot, miszerint el kell indítania a Lányát az úton. Szerette a férfit. Ott a tisztáson lettek egymáséi. Akkor már nem nagyon érdekelték a következmények. Sem a szüleik véleménye, sem a testvéreié, sem az, hogy netán várandós maradhat. Boldog akart lenni. Hacsak erre a pár pillanatra is.

Tudta a férfi szereti őt, de sajnos a családja elég agresszív volt. Okos fiú, művelt, szeretett olvasni, rajzolni. A teste, mint egy görög istené. Magas, izmos, barna hajú, fekete szemekkel és hetyke kis bajusszal. Nagyon szeretett volna tovább tanulni, de nem lehetett, mert ők is olyan szegények voltak, mint a saját családja. Dolgoznia kellett.

Szeme izzott, ahogyan a lányt a karjában tartotta. Szerette, és ez a szerelem a vágyával karöltve irdatlan energiákat mozgósított benne. Akarta őt. Mindenestül. Most és mindörökké! Nem érdekelte a családja. Tudta, a lányt kicsi korában a nagynénjének dobták oda, hogy neveljék fel azt. Azt is tudta milyen mély sebeket hordoz magában. Az anyja gyűlöli, mert a saját botlására emlékezteti. Arra gondolt, milyen nehéz lesz megfelelni mind a saját, mind az ő családjának. Akkor még szentül hitte, meg tudnak majd oldani minden felmerülő problémát.”

Beth története, Első lépcsőfok…

https://zsokafellege.blogspot.hu/

2017 ANAGYBETŰS minden jog fenntartva